I.

Ah, be rég is volt, mikoron hölgyem,
szabad utamra bocsájtva szólott:
"Bezárom illatozó, dús völgyem!"
Pedig mily édes muzsika szól ott!

Vagy; új kalandok fess mezejére
vágyva én mondtam másnak nemet,
hogy egy leány szépséges fejére
kössem vándor pántlikás énemet.

És mégis! Ahányszor a szabadság
könnyű íze omolt számban széjjel,
nemsokára hiánytól szenvedtem.

Hol szerelmes szívet fakaszt vadság!
Egymásba zuhanni minden éjjel!
Így; újra szeretni vetemedtem!

II.

Csalfa szeretők, hű szerelmesek!
Lehetne ezer érvem sorolni,
mily sok gyönyörűt rejt minden holmi
ármánynak vélt kacaj! Szépségesek!

Apró női fondorlatok rabja
vagyok újra, s újra, minduntalan
reménybe verten járva úttalan
utakat, hol célt a női szív adja.

Tehetek-e mást, mint hódolatom
jeléül tisztelettel borulok
lábatokhoz, s szeretetemet adom.

Kinek kell, s attól én is fogadom.
Boldogságotokra beh szomjuzok!
Vágyam ez nekem, nem feladatom.

III.

Vágyaim feladata, hogy engem
szolgáljanak nagy-nagy alázattal,
szívemnek engedelmesen
tartozva hűség magyarázattal.

Érzelmeket lassan fonogatok,
a boldogság szőttese úgy készül,
hogy szemsugárnak fényeket adok,
és szerelmekbe szövöm emlékül.

A bűvös, varázs bájitalokban
fürdő szeretet nem lehet önző,
nem rejtőz mélyre fiatalokban.

Idősb érzés, néha rám köszönt; Ő.
Én mertőznék szerelmi dalokban.
S Te hallgasd, hogy zeng e NŐ KÖSZÖNTŐ.

(2006.03.08.)