Tegnap hallgatag szívem felvirult, tavaszi fényeket ontott a Nap, mélybarna s fűzöldbe arcom pirult, felhevített várva várt pillanat. Sétára csábított a langy meleg, magamba szívtam kósza illatot, kezem néztem, ahogy félve remeg, simogattam a szelet, s ez hatott. Így indultam a hegyre felfelé, s míg frissen baktattam csodát látni, büszkén álltam pompás színek elé; nem győztem e föld föl-s-égen járni. Ma újra itt a gonosz, hosszú tél, szakad a hó..., s még álomra itél.
