Március II. Végre érzem langymeleged szelét, egy csipetnyit adtál ma lényedből, csillantva tavalyi emlékedből. Óh Március! Add fényed több jelét! Sötéten nézek fagyott lékedből, szoknom kell még a rianó zenét, s ahogy a tél még rám veti szemét! Óh Március! Adj még, még ékedből! Sok-sok zöldet, illatos virágot, Selymes kis rétet, bimbózó rügyet, Ne hagyj már a télnek több türelmet! Megváltjuk mi is így e világot! Megnyerjük hidd, a legszentebb ügyet; a leggyönyörűbb csodás szerelmet! Az írás megjelentetője: Fullextra.hu http://www.fullextra.hu Az írásmű webcíme: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=10476