Volt egyszer egy tarka cirmos,
úgy hívták, hogy Virgonc Vilmos.
Nevét talán azért kapta;
túl huncut volt az istenadta!

Sorba álltak cicalányok,
büszke hímként nézett rájok.
Tartott egy egész háremet,
ifjúkora tán rámehet.

Egyszer aztán a szigorú
gazda, kinek húúú!, sín-orrú
képe felszaladt haragba;
megbotlott szőrmók alakba.

Mert Vilmos buja hajlama
lett sok kis cica hajjj! alma,
így a gazda ment, keresett
dokit, ki hozzá belesett.

Elkapták víg Virgonc Vilmost,
a büszke kandúr csak sír most.
Bús Vilmos lett, s ivartalan,
háreme ment zavartalan.

Gazdi végre megnyugodhat,
megmaradt cica – tudod – hat,
s megszűnt Vilmos használt bája,
Ő a ház kasztrált macskája.

2006-03-22