Dübörgő utakon (részlet)

(...) Sajognak az izmaim. Nemrég jöttem fel a hálóba, egész este zsákoltam. A galériából belátom az egész hangárt. A csarnok csendjét csak Hobó horkolása zavarja meg. A sarokban alszik barátnőjével az egyik matracon. Mellettük a biliárdasztal, egy alacsony dobogó, kicsit arrébb öt-hat javításra váró motor a műhely asztal mellett, majd a fából ácsolt bárpult, kicsit arrébb egy bokszzsák lóg a plafonról. Az egyik sarokban festőállvány, képek a falnak támasztva. Kamaszkorom óta a motorozás mellett ez a szenvedélyem maradt meg. Régen sokáig bunyóztam is, de egy térdsérülés miatt abba kellett hagynom.
Eszembe jut, mennyi munkánkba került, míg a lerobbant raktárépületből kialakítottuk a mostani állapotot. Meghagytuk az óriási teret, ahol minden együtt van, az épület sarkában, csak a mosdó és felette a háló lett leválasztva, mellette kicsi konyhasarok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de mindig ilyen otthonról álmodtam.
Szüleim korai halálával bennem is meghalt valami. Tagadás van bennem minden konvencionális dolog iránt. Lázadó kamaszként hamar elkezdtem keresni az élet értelmét. Úgy gondoltam, hogy a tapasztalás közelebb visz a dolgok mélyebb megértéséhez. Vadul éltem a napjaimat, miközben éjszakánként rengeteget olvastam a nagy filozófusoktól. A lázadás azóta sem csitult bennem. Igyekszem minden pillanatban úgy élni, hogy jól érezzem magam. Nem különösebben érdekel, ha másokat ez időnként megbotránkoztat. Egyébként meggyőződésem, hogy minden „szelíd motoros” egy kicsit exhibicionista is.
Sok emberben vágyakozás támad, ha meglát valahol egy döntött villás motort. A nyitott járgányon való száguldás az áhított szabadság utáni vágy megtestesítője.
Szó se róla, nehéz megfogalmazni azt a gyönyörűséget, mikor a két keréken elsuhan az út alattam. A motorozás minden érzékszervre felfokozottan hat: A nyitott bukó alól hallom a hengerek egyenletes dübörgését, bőrömön a szél táncol, orromban érzem a növények illatát, ha erdőn megyek át, és a látvány sem utolsó, ahogy a távolba vesző út megszelídül…
Nem akarok úgy élni, ahogy a szüleim éltek. Reggeltől estig olyan munkát végezni, ami nem jelent örömet, mindezt szinte éhbérért, az évre előre megtervezett szabadságokkal. Kiráz a hideg a kiszámíthatóságtól, mikor a szürke hétköznapok monoton egyhangúságát csak a még szürkébb hétvége fanyar öröme töri meg. Mikor a pénz irányítja az életünket, mint egy tátongó szörnyeteg űz előre anélkül, hogy tudatában lennénk gyorsan múló éveinknek. Nem szeretném, ha az életem fő motivációja az anyagi javak utáni hajsza lenne. Igyekszem, mint eszközt kezelni a legfontosabb vágyaim elérésére. Volt egy idő az életemben, amikor nagyon sok pénzt kerestem olyan munkával, amit nem szerettem. Most jó látni az örömet egy megrendelő arcán, mikor elétolom a megálmodott „vasat”. A motorépítésben megtaláltam azt a munkát, amit régóta kerestem. Az meg, hogy ez a hangár egyszerre a munkahelyem és az otthonom is, teljesen lenyűgöz.
Itt lakom, a többiek is néha itt alszanak. Legtöbbet Hobó, akinek nem jött össze a házasélet, és a válás óta még nincs másik otthona.
Nem jön álom a szememre. Megkeresem a cetlit, amire Virág leírta a címét. Magamra kapom ruháim, kitolom motorom az épület elé, a gép elsőre beröffen, ütemes duruzsolásba kezd. Gázt adok. Irány a főváros. Már egy hete nem láttam Virágot. A másfél órás út hamar elrepül. Lehet, hogy nem is lesz otthon. Hamar odatalálok. Virág nyit ajtót. Nyakamba ugrik, alig tudok bemutatkozni az anyukájának. Laci szemén egy enyhe lila folt emlékeztet az elmúlt hétvégére. A késői óra ellenére szeretettel fogadnak. Sokáig beszélgetünk a családdal, aztán bemegyünk Virág szobájába. Azt mondja, helyezzem magam kényelembe, majd kisurran a szobából. Leülök a fotelba, egy újságot lapozok, mikor megjelenik egy szexis tangában, egy falatnyi melltartóban. Az újság kezemből a földre hull; gyönyörű ez a lány. Magamhoz húzom. Barna testén köldöke mellett egy anyajegyet kezdek el puszilgatni egyre lejjebb kalandozva. Most nem érzem a merevséget a testében. Odaadó. (...)

 

(Szókimondása és pikáns tartalma miatt az írás további része a Minden Ami Irodalomban olvasható.)





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=10486