Óh, de mennyit vajúdtam egykoron!
Mikor elhagytam régi kedvesem,
S gyönyörszeme csillogott nedvesen!
Én szívtelen! Csak ittam jó borom!

De máskor más bocsátott utamra,
Maradni ott hiába akartam,
Csizmámról tévút porát vakartam,
S beneveztem egy újabb futamra.

Óh! Nektek adtam minden hitem, Nők!
Veletek, vagy nélkületek élek?
Csodálatos, szerelmetes istennők!

A szabadság csorba kincsem; félek.
Ha kalandvágyam tovább már nem nő,
Megnyugvást szerelemben remélek.

2006-04-28