Fullextra.hu

Utolsó szavad űr visszhangként cseng.
Hetek óta őrizem lábnyomod.
Étkem párnámon hagyott illatod.
Bőröm alá kúszik jeltelen csend.

Érted kiált a múltba veszett rend.
Káosz vágtázik őrült-veszettül!
Magányos szívemen dúl keresztül.
Létem a tegnap emlékén mereng.

Szilánkjaid talpam alá nyomod.
Széttört kristályod nyelvemnek feszül.
Itt maradt hangod percenként oktat.

Fényképed rejti amott a komód.
Hiányod reménytelenséget szül.
De csitt! Talán… Valaki kopogtat!

2006-07-17