Egy volt csak ő is száz másik között,
sem jobb, sem rosszabb, átlag tehetség,
nap, mint nap keményen megmérkőzött,
kis hírekért nem járt nagy fizetség.

 

Cikkeket írt, hírekre vadászott,
de a szerkesztő félvállról vette,
amit sztárpletykákból mazsolázott,
főnöke két rovat közé tette.

 

A példányszámról papolt nyálfröccsben,
kirúgással fenyegette többször,
újságírónk vigasza egy fröccsben
bukott alá naponta úgy ötször.

 

Megvilágosult: "Az idő szorít!"
Felkacagott a füstös restiben,
kitalált gyorsan egy szaftos sztorit,
ami megjelent a hír-estiben.

 

Felkapták fejüket az emberek,
kíváncsian vették meg a lapot,
hősünk így szólt: "Még nagyobbat merek!"
A szakma emelt előtte kalapot.

 

Mögötte sárgállt valahány plajbász,
az irigységtől vérszemet kaptak,
született sok szenzációhajhász,
kik egy ötletet másoktól loptak.

 

Nem félve gyártott nagy hazugságot,
hiába pereskedtek már vele.
A tocsogós hír vált meg világot,
tévé sorozatok közt a helye!

 

Hírhedten lett ismert újságíró,
nagy hírességek rettegtek tőle,
mígnem egy gyenge lélekkel bíró,
bizonyította; a cikke öl-e.

 

Az öngyilkosság utáni napon
lelepleződött a szörnyű gazság,
bűnőzökkel hozták le egy lapon,
kiderült, mi a teljes igazság.

 

Lebukott sok gátlástalan írás,
órák alatt zuhant a pokolba,
nem nyújtott megbocsátást a sírás,
tettéért mindenki őt okolta.

 

Kirúgták, persze kapott büntetést,
de a bíróság felfüggesztette,
miután szervezett egy tűntetést,
egy emberjogi cég kitűntette.

 

Tévében kapott önálló műsort,
nézettsége az egekbe szökött,
közéleti fricskát, divatműt szórt,
néha szava mást sínekre lökött.

 

Időnként háta mögött sugdostak,
de szemébe szólni senki nem mert,
kegyeiért egymásra tapostak,
kegyetlenségéről lett így ismert.

 

Tudta a szakma legbenső berke,
hogy ők emelték trónra a mogult,
a médiacsászár címet nyerte,
ki istent hágni sem túl elfogult.

 

2006-12-04