Valamikor azt ígérte, hogy csakis engem, és hogy örökké!
Akkor most mondd meg nekem, miért lett azé a gaz töröké?
Csak egy ártatlan, aranyos (!) turistaútra indultunk keletre,
mikor rálelt a nejem nagysága a bazárban egy ritka leletre.
Jobban örült a rátukmált nyakláncnak, mint a kicsike Ödönnek,
így a török: "Óh matyar dáma! Ezt az ötszáz grammosat ajánlom Önnek!"
(Pedig ifjabb Ödön a születésekor nyomott vagy öt kiló harminc dekát,
apjára ütött, azt mondják, mintha hurkákkal bélelték volna ki a derekát.)
A török férfisegédje eközben olyan áthatón pislantgatott felém,
hogy jobbnak láttam egy áttetsző muszlinkendőt emelni elém.
De mikor méretvételt színlelve combom bástyájához közelített,
elmenekültem, úgy megrémített e gyengéd melegségre utaló tett.
Míg én a mecset mellett megpihenve gyanútlanul teáztam,
és egy útitárssal a belecsempészett rumtól részegülve eláztam,
addig a török lator kedves feleségem őnagyságát úgy befűzte,
hogy mire visszaértem a bazárba, nevét már ajkáról betűzte.
Nem értettem igazán, miért indult be így a hűtlen asszonyra,
elnézve víziló termetét, csak egyre tudtam gondolni; az iszonyra.
Persze leesett a vízililiom, mi mozgatja a török fantáziáját,
mikor megláttam két elsőbb feleségét, miként rázza vaskos háját.
Így lett az én nejemből harmadik asszony a távoli keleten.
Talán jobb most neki, mint a jól megszokott újpesti lakótelepen?
És mégis! Majd megszakadt a szívem, hogy elhagyott engem.
Ki fogja ezentúl kimosni a munkában átizzadt, kockás ingem?
Mit mondok majd ifjabb Ödönnek, ha megérkezem haza?
"Elhagyott az anyád" - ez így nem túl durva? - "az a cafka, az a..."
Mikor a szív keserűn csalatkozik, a legjózanabb ész sem diktál...
Ekkor rám kiabált az asszony: "Ébresztő Ödön, tán megint sokat ittál!?"
A hónaljfoltos kockás ing félig kilógott térdesedett jégeralsómból,
e látványt tetéző kirojtosodott fotel - hol szunytam - csak rombol.
Kezemben egy utazási iroda gyönyört ígérő török úti prospektusa.
Hát csoda, ha öt sör után így tombolt bennem az álombéli tusa?
Ismét a szerelmetes hang - gurgulázón csengve: "Ébresztő Ödön,
különben kezemben a partvis fog hastáncot járni rusnya töködön!"
Fogyókúra gyanánt takarítás helyett a felmosó partvissal tornázott.
(Nem furcsa, hogy az alsó szomszéd ilyenkor a plafonra felmászott?)
Így történt, hogy kótyagosan szóltam magamhoz: "Ez van öreg, szia."
A túltáplált asszonyt meg fogyassza le inkább a kórságos anorexia!

 

2007-01-11