Amíg határa tágul a létnek,őskövület árnyak ima falán,zabál az idő Krisztus asztalán,a tanítások más kort idéznek.
Zeniten vége az útnak – talán,hívek tanok hegyén együtt lépnek,míg Rómában áldozást igéznek,perceink bősz ketyegése falánk.
Hitek vérbíború üstje bugyog,benne fő borban a kenyér leve,oltárok terítéke hatványul.
Négy vasárnap gyertyafényben ragyog,vajh mivé a többi gyulladt heve,kulcsolt kézfejek bűne halványul.
2006-12-15
