Ötvenhat vihara
Vesztes e nép, vagy áldozat?
Míg Amerika némán tátog,
s torkában a dobogás hályog,
a Pesti utca a kárhozat.
Eltévedt orosz tank dübörög,
csont reccsen hűs lánctalp alatt,
- pirosló hősi pillanat -,
koporsótlant koppan a rög.
A paraszt friss kenyeret ad,
a diák rőtfekete vért.
Most kész halni az októberért,
csak az anyai kebel szakad.
Fél az Andrássy út 60.
Vonyít a kínzók vérebe,
nyakán feszül saját bele.
Vöröset köp a Gerő katlan.
Molotov-koktélt szürcsöl a tank,
köretként zuhog a macskakő,
elfojtott indulat nagyra nő,
hiába kong a vészharang.
Leszakad az égi vihar,
golyózápor foszlik húsba,
mit eddig kötöttek meg gúzsba,
most pörsen, nyúzott bőrt kimar.
Talpak alatt tocsog az utca,
testeket úsztat bús vérár,
menekül a csahos rém már,
felbukkan nemsoká újra.
Győztes e nép és áldozat!
Szűköl a korcsos bűzalom,
veszettet űz a forradalom,
az eb prédakoncot hozat.
Megreped a Vörös Csillag,
Szabad Európa jajong,
a Nyugat nem tesz, csak rajong,
tárt ajtóból nézi, ki vagy.
Óh Szabadság, te bősz vitéz!
Mélyre húz rabigád lánca?
Verdd le béklyód, s a hősök tánca,
- ha végső is -, téged idéz!
|
|