A tölgy
Roszog az avar talpam alatt,
rozsdafa nyílik arcom előtt,
lombfátyol legyez ónos felhőt.
Harmatot harapni zsenge falat.

Erdőcsend őszi gallyon penget,
megrezdül lankamélyi horpasz,
csermely felett a tölgy már kopasz.
Büszke törzsén ága integet.

Magányos ő, mint kósza sétám,
magasul... talán az ég hívja.
Igézőn néz le rám, bölcs-némán.

Emberöltők rém harcát vívja,
míg jő a fűrészfogú sámán.
Addig időnk erébe írja.



Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=10550