Késő ima
Tán nem tudom mi fán terem az alázat fölös gőgje, mi lelkem gócain nyögve térdepel, s mily mély e verem.
Míg türelmesen csak várok, vastorkom szorítja ideg, rozsdálló húscsatja hideg, hívnak idegen oltárok.
Leborulok, imám elhagy, nihillé érő értelem. Uram! Könyörgöm, szólj, ha vagy!
Elvesztettem biztos helyem. Hitem későn lázadó agy. Testem szavakból szőtt selyem.
2008-01-03
|
|