Végre jobb idő lett, és mint barlangját elhagyó medve,
egy fényes nyári nap Ödönnek vitorlázni támadt kedve.
Kapóra jött a kimustrált, nyugdíjas tengerész haver; Sam,
Ödön rábeszélte, az hiába sóhajtott fáradtan: „Öregszem”.
Matrózosan rumot ittak, bár a hullámzás nem volt alacsony,
Fonyódról indultak, s a távolban látszott már Badacsony.
A két jó barát addig vedelte a gyorsan apadó rumos üveget,
míg a Balaton partján vélték felfedezni a messzi Sümeget.
Álomidomú nőkről beszélgettek, csak úgy férfi módra,
nem figyeltek a vészesen villogó piros viharjelző kódra.
Hamar feltámadt a vihar, a hullámok magasra csaptak,
a vitorla hasadva szakadt, ők meg pánikrohamot kaptak.
Ödön remegve, vacogva sóhajtott magában: „Hej, ha jő hajó…”
”A jó… lenne”, így a társa, s emígy a rádióba: „Halló, halló,”
- kétségbeesetten segítségért kiáltott : „Halló, itt Sam beszél!
Recsegő hang sercegett az éterből vissza: „Halló, itt szembe szél!”
De a távolban nem tűnt fel semmilyen megmentő fehér vitorla,
így tovább folytatódott hőseinkkel az elkeseredett vízi tivornya.
A bősz szelektől és rumtól magasra csapott a hullám és a maligán,
mikor hajójuk vészesen oldalra dőlt, már túl voltak Aligán.
Egy mentőövbe kapaszkodva zuhantak a háborgó víz mélyére,
ekkor már nem gondoltak holmi férfiúi ösztönök sekély kéjére.
Kifáradt elméjüket megszállta sok delejező, démoni szirén,
Ödönnek utolsó ép foszlányként még eszébe jutott neje; Irén.
Imádkozott a mentőövének: „Könyörgöm, csak e hullámon juss át,
ígérem az asszony pajti is megkapja estére a rég elmaradt jussát!”
Sam is fogadkozott hevesen, bár a kedves neje; Piri tiszta spiritiszta,
de ha túléli e vihart, többet nem látja őt a szomszédasszony Kriszta.
Ki tudja, talán valahol meghallgatást nyertek az őszinte könyörgések?
Mindenesetre Fürednél fennakadtak egy bóján, csak halk hörgések
hagyták el a két megfáradt matrózt, mikor kimásztak a mólóra,
egy helyi butikos által kölcsönadott trikót húztak fel a vizes pólóra.
Tanulság csak annyi lett e történetből a két hajótörött számára,
hogy a sok rumnak a hajót illetőn forintban mérve nagy szám ára…
Kár megjátszani a Balatont félvállról vevő, dicső tengerészt,
kinek a jóisten, vagy a sors sem osztott annak idején tenger észt…
No és, hogy mi lett otthon a fogadalmat tett két hős vitézzel?
A feleségek sodrófával fogadták őket, nem vajjal-mézzel.
Így aztán elmaradt Irénnek is az Ödön által beígért hejehuja,
Sam pedig Krisztához somfordált másnap, ki nem volt rest és mulya.
A gyönyörök csúcsán Sam újra üvöltötte: „Halló, itt Sam beszél!”
testi párja vehemensen natúr válasza sem volt szűzi szentbeszéd…
2007.12.30.
