szüntelen
valami bennem is elment
veled
hangod lázálmom varázsa
lehet
naponta suttogom fájón
neved
kinek maradni kell el nem
mehet
...ne
ne
ne!
az nem lehet
hogy mégis elmentél
azóta fél a nyár
s rút e tél
hiába várt
az ősz
tavaszi kikelet bősz
vihara múltat sarjaz
vagy
vágy-águnk gyenge embertörzset gallyaz
az á-m nem hazám
Anyám!
Szeretlek!
beléd szakadok!
űznek előre végtelen nappalok
fejemben szüntelen cseng
dallamod
tudom hogy engem is meg kell
hallanod
én hallom hogy szólnak még a
tegnapok
hangodon apad a sötétség s kel a fény
vágtázó évek fösvény
gőgje lohol
lábnyomon
hazug tükrünk kohol-
mányát rányomom
e világtalan világ
piszkosul kirág
itt belül
hol a csend megül
kitépett gyermek vánszorog
az utolsó csonka szerda óta
csóktalan könny csobog
tudom
a nagy leselkedő sarkunkban
vicsorog
kitátott szájából bűzös nyál csorog
hallak szüntelen odaátról
dúdolsz egy-más... világról
mindig mellettem vagy
földed súlya hidegen hagy
hiába koppant a rög sírodon
könyörtelen
hiába minden nap nélküled
gyönyörtelen
tudom
itt vagy velem
hallak örökre
szüntelen
2008-01-17
|
|