s a Hold, hol marad ma éjjel,
ki beszél velem,
ki ugraszt Valami ellen,
ki lázít, hogy tegyem a dolgom,
csak úgy ahogy eddig is tettem,
ahogy szerettem,
ahogy verekedtem;
ki hív faggatni a Jelent,
eltűrni, elszólni magam,
ki hallgatja ki nyugtalan szavam,
ki próbálja a Csendes Órát,
tüntetni messze el,
hangos lármával,
hamis énekkel;
ki tűri el most bennem az Embert,
ki gyanútlanul álmodna még,
ki zavartan kulcsolja két kezét,
ki hozna hideget homlokomra,
mi ég Lázaim nélkül is,
Éltemben, ugyanúgy
Holtomban is tán