Újrarajzolom,
Ami fönnt még kék, lenntről alkalom,
Hosszú utak fölött végigkísérem,
Pontszerűséged,
Ceruzahegynyire húzom a rosszat,
Vastagra hűséged,
Nyugalmas, átalható éjszakákat,
Meg nyugalmas, átélhető nappalokat,
Ígérek és tartom szavam,
Tartom, akkor is, ha nem vagyok való,
Csak ő van, az egyedül- és örökkévaló,
Újrarajzolom, rajzolnám, ha lehetne őt is,
Skizofrén fétis, köszönöm Hrabal,
Szavaid végigsuhannak rajtam,
S glóriával karikázok én is,
Pedig mennyire nem akartam,
Hiszen rajzolni sem tudok,
Hiszen bár akarok hinni, még sem tudok,
Hiszen látom azt, hogy lennie kéne
És még sem lehet,
Látom a kört és még sem kerek,
Embereket látok, akik nem emberek…..,
Akik nem is lehetnek és soha nem is lesznek

2004.01.28.