Hoztam meleget egy zsákban,
Hoztam ételt a számban,
Hoztam fényt és a hajnalra adtam,
Hoztam annyit, hogy megszakadtam,
Hoztam fagyot, hoztam ködöt,
Keddre a szerdát, szerdára csütörtököt,
Hoztam még áldást, egy emberöltőt,
Tükröt, ami összetörött,
Hoztam álmot,
Hoztam valót, s vele valótlanságot,
S annyit hoztam képtelent,
Váratlant és végtelent,
S egy pillanat, míg mindez megmarad,
Hiszen el sem hoztam magamat

( még megannyit hoztam volna,
az legyen másnak a dolga,
én már megtettem, nem többet,
látod csak ennyit,
bár nagyon fáj és megsebesít)