Nem is keltem fel úgy igazán soha,
sem magamból, sem másokból nem sikerült,
kilopnom a legmelegebb verseket,
csak annyit tettem, amennyit még éppen szabad,
békén hagytam azokat, akik már nyugszanak,
hol délután a légyzümmögés a legnagyobb ricsaj
és a legszebb életek nyílnak gazdag emlékükön,

pedig úgy szeretném…………számon kérni őket;

sosem voltam szélesebb, mint egy ember,
és, ha valamiért bután nyúltam, azt akkor
és addig, mindenek felett szerettem,
a papír csörgése nem fogott még össze,
hű szerelmeim nem férnek a szemétkosárba,
csak szívemet préselik,

pedig úgy szeretném…………kidobni őket;

ha jobbra gondolok, balomon megjelensz
és csodákat hirdet, még ez a tavaszi hideg szél is,
de csak a tintám fogy lassabban, mint szokott,
a kapuzár kattog hangosabban,
mintha bejönne, ki elmegy, mert távozóban
még haragszik rám,

pedig úgy szeretném………………szeretni őt.

2001.05.22.