Lepkeszárnyaim vannak és holdkóros vagyok.
Csönd-jajdulás és a konok órák végtelen sora.
Metszett mozivászon fénye, de jár zongorakíséret.
Hajnali bárpult, a távozás, a másnap. A nyirkos utcák hideg lehelete.

Leszáll az este.
Kormos üvegbe képzelt Hold és csillagok.
Mint szüntelen szó, egy mélyen vett lélegzettel.
Egy korhadó tornácra ülök.
Már nem érem fel a toronyórát sem, de nem is ér annyit, talán.
Nem loptam az aranyból, csak játszottam vele. Sárga tükreiben fésültem a hajamat, két oldalra, nyugatnak és keletnek.

Mennem kell keresni az egyszívűeket.
Lelkemet csak holnap hagyom el, adom el.
Zsibvásár az élet (alkura kész zűrzavar).

Nagyon messze van, ami van. Tíz ujjad takar.
Egy pillanatra a távolság is megijed magától.
Felejtsd magad az ágyamon.

Lehetne még egy gondolatot csókkal jutalmazni.
Az őszi eső felfrissít és gondolkodtat
most mire fel vagy itt, az égi csónakházban,
(ez magánterület, az ateisták gyilkosaié)
ők maguk is gyilkosok, a reménység gyilkosai- mondta és hitt is benne.
Erre még futotta erejéből, aztán kimúlt, a gyár első füstjelére.
 
És nem mozdul a tűz, látod a nagy madár délnek repül mégis.
Délen már leégtek az erdők.

Itt maradtunk.
Egyedül és semmitmondóan.
Szűken mérten, mint ez a vers, amiben nincs elgondolás.

A trónusra még tíz király kerül, aztán vége lesz ennek a királyságnak is,
és majd kidobálják emlékeiket az ablakon, egyenként, egyet-egyet,
várják a másmilyen délutánokat, a szilenciummal és a vajas kenyérrel.
Felnőnek újra és jobban csinálják dolgaik. Okosodnak vagy csak felejtik butaságukat.

A medúzalány csak egyszer szeretett, míg meg nem haltál.
Aztán már nem is köszönt.
A jó után sóvárogsz?
Gyere, vedd le az aranyalmát és mérgezd meg, kóstold meg. Ne legyél többet éhes.

A folytatás(?), nem volt ilyen édes.
Kenyér volt, meg víz, meg tengerfenék. Fölöttünk a sótlan tenger.
Hullámsír. Elhajózott lelkek. Nyáresti fürdőzés. Meztelen, felajzott kérők (ezer meg ezer szám).

Így szeretnéd?

Ez majd mosolyra húzza a szádat: a varázsló, aki varázsolni szokott,
ma este nem jön el. 
Ma a bohóccal táncolsz, a fülét fogod és nevetni tanítod.
Ma este nem ver át a csillám és a cilinder, ahogy szokott.
Elegáns vagy, akár a porondmester.
Ma végre nyugodtan alszol el.
Nincs büntetésed, elpattant rajtad az összes lánc

Csak a kínaiak nem értették meg, mit akarok mondani.
Csak a léha szeretők vitték valamire.
Közénk álltak és nem engedtek érinteni.

Megérkeztünk. Itt hagytuk abba, itt dobáltuk ki a homokzsákokat.
Itt ültünk, szék híján, a világ szélére.

Szinte nyugodt vagyok.
Csak gyilkosaim tartanak felém.