Szeretnélek újra látni,
Ha egyszer, hát egyszer,
Csöndes szádat megcsókolni,
Hogy soha ne felejts el

Addig állunk az esőn,
Míg bőrünk s lelkünk bírja,
Mi megúsztuk szeretőn,
S ezt nem adjuk már vissza

Kemény a föld a hátunk alatt,
És egyszerre keveset eszünk,
De mocskosan a körmünk nem marad,
Fehér lepedőnk terítjük

Összetévesztettük arcainkat,
Csókjainkat eddig rossz oldalra adtuk,
Rosszul bírjuk a rosszat,
A sötétség meztelensége rajtunk

Most a tele kéz téged rejteget,
Ne szeress úgy, mint tennéd,
Sokkal jobban kell szeretned,
Mintha utolsó kenyérhéjad lennék

2000