Végül beérem majd egy csókkal, ha szavak nem járják már a számat, ha már ellihegtem a sok ostobaságom, ha már nem vonok vállat sem, se nyárra, se télre, nem utánzom az értelmet, nem járok holmi titkok után, elfújom léggömbjeimet és nézek utánuk elfeledett mosolygással
(hogy elvétettük, ami érdemünk volt, ne keresd bennem a jót, világgá ment, világgá mentem vele)
