keresed a jobb sors fonalát, de leoltják a labirintus fényeit, ZÁRÓRA! mondja egy hang, add fel, már nem kaland újjászületned, ülj rá a hajnal szárnyaira, keress valami szépet, zene végett az eső kopogását, csak a hallgatást ne hagyd, hogy rákezdjen pontnélküli monológjaira, mert végig rugdos a kínok kínjain, mert a tömött körök közepére lök, mert érzékeid kapujánál tüzet gyújt és megidézi legrosszabb szellemeidet
