gyanítom: két kéz, négy dimenzió
kevés lesz neked,
a türelem, mi csak egy fölső
ágat hajlít le,
a tengerek, miben verejtéked
fürösztöd,
kevés lesz neked a szívformára
csiszolt gyémánt is,
a jobbik akarat,
a krisztusok kígyózó sorai,
a pillanat, amiben megtestesül
százévnyi pillanat,
s ez egyszer segítséged sincs,
nem adhat magadnak senki,
nem formázhat hegyeidből
mélységet……
kevélységet csorba, fenetlen
éleidből…..

(jobb nem fakadni dalra,
jobb is, ha más szavalja,
verseim;
a legjobb semmit sem tudni,
a legjobb megfutamodni,
barátaim)