(szép az ősz)

nagyon szép az ősz,
bontsd meg magad-
szívbe mélyedt tükörkép vagy
halk omlás, valami  nagyon halk veszély,
gyilkos, csendöltözékű, gyilkos szenvedély

( bármilyen nyelven)

szólalj meg,
bármilyen nyelven
a te igazad mérhetetlen,
benne összefügg minden rendszer,
minden nem, minden nemmel,
két kezed, a két kezemmel,
még a szabadság is a szerelemmel

( mit szólsz majd)

mit szólsz majd, ha a békét is elcseréljük,
rejtett zsebünkben dobban az utolsó szívverés,
megtörik rajtunk a fényszórók fénye,
ha arcátlan közönnyel éljük meg a megváltást,
ha szabadság csak ott lesz, hol pimaszok az emberek

(álmában is)

milyen gondolatok szállnak meg minket,
milyen havak födnek el,
kik ülnek vágyakozva mellénk,
milyen csúnyaság mutatja a mellét,
ki pártol és ki csal meg téged,
ki csókol meg ha kéred,
mennyit szerettél s közülük mennyi szeretett,
ki fogta és ki markolta a kezedet,
itatott, altatott vagy etetett,
súgta vagy ordította a nevedet,
írt neked vagy csak olvasott rólad,
kinek az ágyában, az álmában is ott vagy