Semmi sem tart örökké, jól tudom?
Semmi sem olyan örök, mint a fájdalom,
Ami megtalál megnyugvó perceiden is

Így hát kacsintsunk még egyet egymásra,
Mielőtt farkasszemet néznénk,
Vagy beszédessé válnának nesztelen mozdulataink

Mint a suttogás, úgy suhanunk most,
Bevonjuk árnyainkat s meztelenül,
Négykézláb csúszunk el egymás vadsága előtt

S jeleinket, mik megőrzik egy szavunkat,
Egyet a legéhesebb pillantásaink közül,
Hátraszórjuk a keréknyomok közé