Dalolj az utcán: vidítsd a várost,
Sáros a cipőd, a bokádig sáros.
Amerről jössz, bármerre mész,
Óvatos léptekkel kísér a vész.
Vészvonat fütyöl, közel és távol,
Az életed rossz irányba tájol.
Dalolj az utcán: sírjon a város,
Véres az arcod, a cipőd meg sáros.
Amerről jössz, bármerre mész,
Óvatos léptekkel kísér a vész.
A hangod jég, lágy halál,
Vége van, bár játszanál,
A kard törik, süket magány,
A jövendőd egy délután.
Dalolj, dalolj, csak kedvesen,
Az életed mindegy nekem.
Amerről jössz, bármerre mész,
Óvatos léptekkel kísér a vész.
A hold törik, forgács az éj,
Egy délután és véget ér.
Csillámló és ezüst a fény,
Dalold, azt hogy nincs remény,
Mert, kisbetűs a holnapunk,
Dalold azt, hogy meghalunk.
Dalold, had sírjon a város,
Véres a cipőd, az arcod meg sáros.

2003.02.03.