„…nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen” (Kertész Imre: Sorstalanság)

Zsebre dugom a kezem,
Szigoríts isteneden,
Világ-karoló szerelem,
Én zsebre dugom a kezem.

Emeld a lázadat még,
A valódi lesz elébb,
Én viselem közelét,
Emeld a lázadat még.

Ösztönből, készakarva is,
Látod akar az isten is,
Bárkiről mintáztak is,
Ösztönből, készakarva is.