1. az autók

elhúznak az autók az ablak alatt,
200 lóerőnyi zaj, s az utca betör a szobába,
elijeszti a csöndet, kirágja az agyakból
a nyugodtan fontolgatott gondolatokat.
nincs megállás, a fénylő reflektorok,
mint éles zsákmányra leső szemek,
kanyargó, zakatoló gépek, mint
futkosó, lábaikat szedő bogarak.
igazi csatazaj, rohamok,
seregben vonuló fénylő fémek,
4 kerék, 20 liter benzin,
füstölő gáz az ember ellen

2. a szemétégető tornya
 
egyetlen, tűzpiros szemedet
két ablaküvegen át látom,
látom, ahogyan kifelé vágysz a világból,
kezeid, lábaid, törzsed egyé olvadva
csúcsosodik felém,
ahogy egy helyben toporogsz
és lesed a felhők hátsó felét,
ahogy körvonalad eltűnteti,
a nagy bűvész, az éjszaka,
ahogy egyre vékonyabb csíkokat eregetsz,
merev szenvedéllyel fújod füstödet a város felé

3. a fák

ti az élet legkiválóbbjai,
ki tűritek az évszakok hömpölygését,
s még csak föl se szisszentek,
mi alatt, mi emberek százszor meghalunk,
ti, mint holt gyermeketek vesztitek,
nem adtok esélyt a fájdalomnak,
vagy tűritek kemény kérgetek hasadását,
jeleit a morzsáló időnek

4. az utcai lámpa

a holdat s a csillagokat utánzod,
mosolyogsz még a hóesésen át is,
az esők fátyolán átnevetsz,
átszűrődsz a fekete éjszakán,
te benned bízom, mikor szellemeimet idézem,
egy cseppnyi valóság, mi fölmagasztosul
az álmok szivárványszínű síkjára,
kinyújtom kezem feléd, meresztem szemeimet,
hogy magamra rántsam jóleső, meleg szentséged

5. az utcasarok

ahol elfordulnak az autók,
ahol megpihennek a hideg télben kopogó ördögök,
ahol új alkalmak törnek rád,
s ami után tán életed veszted egy idegen kezei között,
lépéseid gyorsulnak és csöndesednek,
a szél füttyent és visszahívja a gyilkosokat,
kerek tócsákban gyűlik az esővíz,
tükrében arcodra lel majd a hajnal

2003