No hát hidd csak el, Mikor az élet vesztegel, Vagy zátonyra szaladt, Jéghegy szelte ketté, Sehogy sem áll össze eggyé, Darabokban teng, Cirkusz van: magasan leng, Nincsen háló, mi megfogja, Nincsen erő, hogy megtoldja, A perc kocsonya-dermedt, A lejtő meredek s a csendet is Átpréselted már, és semmi És semmivel, sehogysem talál, No akkor a lélek kiáltozik, Már nem hasonul, átváltozik, Egyetlen, üvöltő szájjá.
