„Oltsd el a nagy lángokat:
Szeress, szeress, szeress,
Utólszor és kitártan,
Nagy, ölelő könny-árban”
Ady E. Az ősz szerelmei

pihenj már,
hunyd le nagy szemed
- csak a földre sütöd,
vagy az égre mereszted;
csak az ostobaság,
tart lépést velünk,
csak a végletekkel telünk el,
s azokkal jól eltelünk,
csak a közbevetett szavak,
amik a legtöbbet mondanak,
csak a közbevetett szavak,
azok maradnak el,
azok apadnak el – legelébb;
csak a túlzott gyönyör,
vagy a görcs ismerős,
elfekvő sóhajok emésztenek
- kérdd, hogy ne nézzelek,
olyan vadul támadnék rád,
összes szavamat élesre fenem,
olyan nagyon utálnád,
annyira bölccsé emelem magam,
megrettenek én is;
de csak azért is rossz vagyok,
- mindig az,
és csak csalom, vigasztalom magam,
s magam által téged is,
örvénylő téboly ez,
háború is, de a béke is…