Ismerd fel sorsodat,
míg elmélázva gondjaidba dőlsz
- csak egy sárgaréz korong a Nap,
s felnőtté is hiába nősz…

hideg tenyerével ki simogat,
még az sem tudja rólad,
versekkel gyürkőzik az agyad,
s kifut a föld is alólad,

- anyák és szeretők-
csak hordjuk őket,
s szívünk hűs verejtékkel dobban,
és már így leszünk és már így vagyunk,
boldogok….ebben a jóságos nyomorban….