vicc (ha vicc),
én nevetek,
veletek, rajtatok,eleget,

ez a kor, mint meredek lejtő,
egy napja csak a másikat felejtő,

amennyi frázis nő, temérdek,
s ami érdekedben áll csak érdek,

ugyan ki bújik, ma vershez – kérdem,
szinte senki, na ez a szégyen,

a többségnek hiába József Attila, Ady,
Faludy, Tóth Árpád – hát az is valaki?!

nem hogy parnasszus nincsen,
de rágott húst rágunk itten,

s amennyi a közöny s a kétes dics,
lassan annyi csillag nincs

az égen, amennyit a földön alkotunk,
vagy három marokra markolunk
 
mint veszett ebek kaparunk,
négy marokra is markolunk…