1
Kinézek egy csillagot a fekete sötétben,
Azt mondom enyém vagy, akármi is történjen,
Arrébb lépek egyet még, s még egyet,
Nagy eső, zivatar közeleg!

Nagy eső, zivatar, verje le a port,
Amit a nagyvilág szívünkre porolt,
Álljon az igazság nagy egek alatt,
Fényesen, csillagom csillogtasd magad!

2
Ez a világ a tiéd,
Ha kigyullad,
Ha megég,
Nincsen más.

Ha megrúgod,
Ha borul,
Karjaidba belehull,
Könnyezve.

Miért lenne,
Sorsod más,
Születés és elmúlás,
Így van jól.

Sírod is lesz,
Ez a föld,
Akkor is, ha betöröd,
Még akkor is.

Ahogy lehet,
Úgy lehet,
Fél fogra jut szeretet,
Nincs ez jól.

De a világ a tiéd,
Ha felgyullad,
Ha kiég,
Nincsen más.

3
Ha a versnek vége van,
Az én szívem vigasztalan zakatol
Egy üteme a sötét,
Másikja a messzeség,
Sosem lesz feketébb, sose lesz…

Éjszakának éje van,
Minden szavam adva van, maradék
Sose volt, sose lesz,
- El engem ne eressz-,
Hogy verseimbe temetkezz, minek is…