nézd meg ezt a vérszínű alkonyt,
az ősz végigröhög a tájon,
esőfelhőkbe csomagolod a szerelmed,
arcodat vörös falevélnek látom

avarzizegésként hallatszik szavunk,
ablakkeretünkben fekete film forog,
nem gyúlnak csillagok ma éjjel,
másik oldalamra fordulok