1
olyan szép verset írok egyszer,
hogy nappali fény lesz éjszaka,
és eltemetem minden bánatom vele,
pedig csak írom majd, ahogy a szív adja,
szép sorban, várom, ahogy a szép szavak
születnek és élnek, élnek boldogan,
ahogy a vesszőkbe kötözött sors bomlik,
ahogy majd kibontom magam…

olyan szép verset írok egyszer,
és többé már nem is kezdek újat,
ami volt ezzel az eggyel a semmibe köszön,
és hiába, hiába sok új nap,
nem fogom rejtjelezni többé,
vagy kitárni és csalogatni még úgy sem,
ami kimarad, azt gondolja más el,
csak nehogy aztán elkéssen…

2
olyan szép verset írok,
de ki fogja érteni,
néhány igét, miről sejtésem van,
elmondok- hogy el tud felejteni,
és megsúgok neked néhány főnevet,
csupa-csupa nagybetűvel írva,
hogy egyszer fényképezze szemed le
az igazat, mi üdvösségem szabadítja,
és keresek pár pontos jelzőt,
nem sokat, nehogy kísértésbe ess,
hiszen el kell feledned az egész világot egyszer,
pedig ártatlan vagy – az pedig végképp nem lehetsz…

2007.november