Őrült lehetsz

Reflektor a két szemed, s úgy ragyog,
Mint sarkcsillag, beteged így vagyok,
Örökös lázban furcsa test,
Két káromkodás közt, ki úgy keres
Istent, legyen az bármilyen,
Futásba tévedt, hirtelen
Anyagból, akár anyagtalan,
Sánc, amibe belevetem magam,

Reflektor a két szemed, s hozzá belelát,
Életembe, mint mikroszkóppal látsz egy legapróbb csodát,
Látja a sorsomat, mely mint szaggatott vonal
Úgy szalad, s mögötte tompa, nagy moraj,
Vagy, mint elszökött kutyák a szag után,
Amint cikázva futnak kertek során,
Na így, s te látva látod ezt,
Őrült lehetsz talán, hogy így szeretsz!