XIV. (égve hagyom……)
égve hagyom,
égve hagyom,
égjen csak el,
égve hagyom,
ha megkérded,
letagadom,
fejemet a földbe csapom,
de akkor is égve hagyom,
hogy semmi, semmi ne maradjon,
égjen csak szét,
ki ne hajtson,
új tőről ne fakadjon,
vörös lánggal égve hagyom,
sírásra ne fakasszon,
sehol, sehol ne maradjon,
szégyenemre ne mutasson,
szégyenszemre ne mutasson,
ha fejemet a földbe csapom
XV. Jajdulásnyit sem
Istenem, Istenem,
viharra készül az ég,
s bennem is néma vajúdás kesereg,
és tombolni készül
és kitörni készül,
valami irdatlanul fájó
nagy vihar
már hallom hangjait,
már látom sötétlő színeit,
de nem engedem,
de nem engedem,
ó Istenem
összeállnak komor felhőid,
és ömlik özönlő esőd,
fáidat téped,
az utolsót ítéled,
de én jajdulásnyit sem pisszenek
pedig már hallom hangjait,
pedig már látom sötétlő színeit,
de nem engedem,
de nem engedem,
ó Istenem, ó hatalmas Istenem