nem olvassa

az én versemet jaj nem olvassa,
akinek szól, csak azt mondja:
- minek is…

ezért van annyi félbe hagyva,
mi másra maradt, no rajta !
magam mögé dobott, gyűrt papír

mert aki versbe kezd, nem békül,
csak annyit mond ki végül:
- minek is…

mert a címtől a pontig el
fölbukva sok bevasalt vesszőben,
mint sűrűn szakadó esőben
botorkálunk, lehorgonyzott igék között,
- de minek is…?