XXIV. Örök harcban

és már minden nap,
zajló, nagy folyam,
ahol élni kell,
fuldoklón, boldogan

ahol arcokat temetnek,
feledő homályban,
élni kell, élni,
s elfújom a vágyam

ahol part volt eddig,
most örvény hívogat,
aki szeretett eddig,
most kívánja holtomat

s ahogy erőm fogy,
mind kéklőbb az ár is,
élni kell, élni,
még ha nagyon fáj is

mocskosul beteg agyakban,
születő gyermekarcban,
dédelgetett halálban,
egy örök harcban

így, óriás kezekben,
az Isten tenyerén,
markában tartott vízben
élek én

XXV. Víg halott

Feküdj be sírodba víg halott,
az élet legolcsóbb játékod volt,
egy vásárban vett rossz bizsu,
dohos és moly-szagú rongy,
vagy fene tudja mi,
amivel eltudtál játszani

Feküdj le sírodba víg halott,
látod hullik már csillagod,
ez énekel s amott a mélybe néz,
ki tudja már, hogy merre mész
és leoltja már a fényeit,
ma korán, korán sötétedik