Lépteim egymásután

Úgy jöttem hajnal sem volt,
Ha úgy tetszik – csak éjszaka,
S aki rám nézett furcsán meredt,
S nem volt hozzám egy jó szava,

Lépteim egymásután csak,
Egyenként félméter álom,
S én folyton csak visszabámultam
Az Istenre a látóhatáron,

Mellettem az idő pergett – láttam,
Másodpercek temetőjén át,
Megállni nem volt miért,
Mögém senki sem állt,

Csillagfény nem volt csak sötétség,
Mély, eleven, nagy sötét,
Porfelleg nőtt mögöttem egyre,
S előttem nőtt a messzeség,

Csak mentem egyre hosszabb útnak
Mindegyre legelső méterén,
Az úton, minek fele álom maradt,
S másik feléből lett e költemény.