Valahová leülni

Valahová leülni csak,
Egy járdaszéli padra csak,
S ott mondani, ó istenem,
Ragaszd össze a két kezem,
Kulcsold imára te, én nem tudom,
Ezer panaszod- mondd: hallgatom.
S mire elmondom majd este lesz,
Fölöttünk holdnak fénye lesz,
S én mondom, mondom s te hallgatod,
Mintha sosem lett volna más bajod,
Csak velem törődni, csak énvelem,
Mert jóságod így itthagyni képtelen,   
Hallgatod végig, s közben szót se szólsz,
Félbe nem szakítsz, jó közel hajolsz,
Megérted minden megcsuklott hangomat,
A csöndet, mi két szó közt olykor kimaradt,
S, hogy megizzadt tenyerem törölgetem,
Hogy tagadni sokszor miért vagyok kénytelen,
Elmondok akkor már, mindent amit lehet,
Ha nem találkoznék többé már veled,
Vagy, ha nevedre, arcodra nem emlékeznék,
Tudd, hogy ember voltam, ki meg-megindult feléd.

2008/09/13