Indulás előtt

Torockói utazásunk előtt

És akkor nem aludtam,
Vagy három éjszakán át,
A sötéten keresztül néztem a falat,
S az óra kattogását hallgattam,
A kattogást,
Aminél tízszer gyorsabban vert a szívem,
S a sötéten által néztem a falat,
A sötéten át,
Aminél tízszer sötétebb álmok elől menekültem.

Mert menekültem valami ismeretlen kórság elől,
Kórság elől, melyről orvosi szakkönyvek nem írnak,
Mely műszerrel ki nem mutatható,
Mellyel orvostól orvosig küldenének
És bizonytalan fejcsóválás és hasztalan konzílium lenne csak;

Aztán az indulás előtti éjszakán,
Éppen ott a sötéten áttetsző falon,
- Mintha egy régi mozigépész,
Szakadt szalagját fűzte volna újra-,
Elindult a film és a képek élesen és tisztán,
Egymást követve futottak,
És minden egyes villanásra könnyebb lett a lelkem,
Ólomzubbonyát vetkőzte a szívem hirtelen könnyedséggel;

Csodaszép. A Székelykő a hajnali Napot bújtatva,
Középen kőfolyamával s bal kezem felől megmaradt zöldjével.
Fehér mész, a házak csalogató melegsége,
Az itató arcomat látó víztükre. Csodaszép. 
Az Ordaskő őszi akvarellje, a szentgyörgyi vár fárasztó kaptatója,
S a várból, s a Kőről összezsugorodott falu hangyányi emberei,
Középen a templom s a piacsor ahol eladom mindenem
Kimerevített képedért, aminek sarkába én is odaférek.