kapaszkodnék

Azt próbálom hát,
Amit nem tudok,
Sziklaszélbe kapaszkodok,
Hát láttatok!
De omlik-omlik a sziklafal,
Eső veri, sok zivatar,
Mégis, mégis próbálgatom,
Mit nem tudok csinálgatom,
Egészen más pedig,
Mi eszembe jár,
Sok magas orom,
Sok messzi táj,
Sok délceg mart,
Kanyargó nagy folyók,
Sok vékony ér,
Hegyi patakba torkollók.
A lombok közt,
Ahogy megyek,
S ott nem bánom én,
A felleget,
Ott jöhetne rám
Bármi kór,
Az Apokalipszis,
S a nagy nyomor,
Csak mennék
Kavicson, kövön,
S vízben, mely mellig ér,
S köszönteném
Az ösvényt,
Ha elébem visszatér,
S köszönteném a madarat,
Mi fölöttem szállva
Hozzám hű marad,
S mennék,
Utam végtelen,
Véget sosem ér,
És kapaszkodnék,
Mint fekete földbe kapaszkodó,
Hatalmas, nagy gyökér.