Görbület
Vagyok izzó kikelet,
Szétmálló csend,
S neked a szerelem,
Aranytalizmánja.
- Szavad ne feledd’
Vagyok mi, bent rekedt,
S kívülre kivánkozik!
Egy mostoha világba.
Test vagyok, árva,
Egy bűvész mutatványa,
Egy gödör mélysége,
Egy bagós rossz szokása.
- Szavad ne feledd’,
Akárhogy tereled,
Kiadja végül,
És maradék nélkül, a hitemet.
Keveset hagyok?
Az őrület vagyok,
És magamnak keresek,
Nyughelyet, aztán
Kísértet vagyok,
Ritmusa tört dallam,
Görbület vagyok,
Kettészakadt falban…
Halkan járok,
Azután nem vagyok semmi,
Felejtés vagyok,
Nem emlékszik senki.