A négy fal szonettje

Olyan kába vagy s nincs álom,
Széklábak s pókháló lepte jaj,
A csönd dünnyögve magyaráz,
Nyöszörög benned sok léha dal.

Lassan araszol mindegyik,
Torkod szárazra üvöltve már,
Forró lég s hideg veríték,
A négy fal jaj menten összezár.

Satuba fog: hideg kaszárnya,  
Ki enged fényes napvilágra?
Betonnal támasztod magad.

Mit mond ki így téged meglát ?
Ki pazarolna imákat rád?
Ég is föld is majd leszakad.