Cipők zoknival

Cipőtalpakban száradó sár,
Mocskos és átázott lábbelik,
A zoknik lyukadó magánya,
Feketén elnyúlik reggelig.

Fűzők csomóra megkötve jól,
Esőszagtól bűzlő éjszaka,
Léptek melege párolog s a
Hétköznapok tűhegyes szaga.

Úgy aludj, nem alszik semmi sem,
Csak te fekszel árván s betegen,
Körül félhomályban leng a vég.

Esőszag, bűzlik az éjszaka,
Otthon vagy, de nem találsz haza, 
Lyukadó magányban ténferegsz.