Szólok
Ígérem, szólok,
ha már elviselhetetlen lesz
mindennapjaim
fásultan tompa világa,
ha szemem ragyogó fénye,
beleoldódik a szürke homályba,
ha szavaim ereje
tovaszáll a szélben,
ha örök lázadásom
kimerül egy miértben…
Szólni fogok, ha már érzem,
az őrület határán lebegek,
megállíthatatlan száguldásom,
életem végéhez vezet,
mikor gyötrő pillanatok
gyilkolják erőmet,
a könnyes másodpercek
felemésztik bensőmet…
Szólok, mikor végképp
elhagy minden reményem,
mikor a holnapokat is csak
a tegnapokkal mérem,
mikor félelem tölt el,
ahogy a jövőre gondolok,
ha kibírhatatlannak érzem,
mit hozhatnak a nappalok…
Akkor figyelj rám, kérlek,
figyeld rezdülésemet,
figyeld hívó szavam,
könyörgő tekintetemet.
Segíts, hogy megálljak
ha a szakadékhoz érek,
mert már a peremnél kapaszkodok.
Segíts rajtam. Kérlek!
|
|