Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset,
Nem olyan, mint amikor valaki tökéletes,
Nem ilyenről álmodtál, ringatva engem,
Nem ilyen gyermek élt képzeletedben.

Próbáltam idomulni, a világhoz alakulni,
Tetteimet sorsom ellen, bocsánattal igazolni,
De lázadnom kell, máshogy szívem nem bírná,
Nem tudok a földön élni, az létem sorvasztaná.

De egy érzés biztos, szeretlek téged,
Szeretlek annyira, mint csak szerethet a gyermek,
Örök kapocsban, örök bizalomban,
Örök meghittségben, múló fájdalomban.

Bocsánat a könnyekért, a sok bántó hangért,
Bocsánat az engedetlen, lázadó magamért,
Te vagy a legdrágább, legszentebb, mi jutott,
Örökké éreznem kell óvó, ölelő karod.