Kockáztatunk, s néha nyerünk,
Kockáztatunk, s néha vesztünk,
De mérlegelni... nem mérlegelünk,
Volt- e értelme, szükséges- e tettünk.

Veszélyre, bajra fittyet hányva,
Forró fejjel indulunk csatába,
Nincs szó, mi marasztalna,
Nincs érv mi meghatna!

Ez viszi előbbre a világot?
Gondolkodás nélkül, cselekedni bárhogy?
Nem törődve nehézséggel,
Jó baráttal, szerelemmel?

Vagy várjuk sorsunk beletörődve?
Irányítsanak mások! Mi összetörve
Hallgatunk, tűrünk, nem teszünk semmit,
A legtöbb ember egyszerűen legyint.

Kockáztatni kell, mert nyerünk,
Kockáztatni kell, s ha vesztünk,
A híre túl él minket,
Példa lesz gyermekeinknek.